L. Orosz Nóra
KÉRLEK FIGYELJ
Rohansz csak szüntelen, űzöd az időt
és rombolod magadban a millió sejtecske
bűvös szerkezetét
Kérlek, figyelj a pillanat csodáira
a szépség néma igézetére
mely jelen van benned és melletted
kínálva nem fogyó kincseit
Ámuljon szemed a végtelen ég kupoláján
ha kék mélysége vonz vágyaid felé
vagy fekete kútjába tekintve
múltad idézed az éji magányban
Futó mosoly, egy villanásnyi csak
el ne engedd, emlékét tedd el
s értéke benned majd egyre nő
nem röppen el, miként a szó-madár
Egy dallamtöredék, mely füledben zsong
melytől szomorkás-édes egész napod
kottáját őrizze lelked, mert nélküle
a pillanatot megfogni nem tudod
Ne feledd soha egy búcsút intő kéz
Szép mozdulatát, mely egyszerre küld és visszahív
Őrizd a tártkarú várakozás mágneses köreit
melyek lelkedben gyűrűzve tovaűzik a páncélos közönyt
Zárd magadba szemek jelzőtüzeit
mert derűt és meleget hoznak
ha leláncolt a Fagy és elhagyott a Fény
Óvd a kezek varázsát, mert az anyakézben védelem van
segítség a baráti kézfogás
szerelmedében ösztön- és álomvilág
Kérlek figyelj nagyon, mert minden szép pillanat
bélyegét magadon viseled és az út végén
mozdulatlanná rögzített célfotó leszel
Köszönöm Uram, 1977 [61-62.]
