L. Gály Olga

 

 

MÁSKÉNT MINEK?

 

Az eltemetett szavakon

tort ül az élő fájdalom.

Szeretem én a küzdést, és bár törzsem vészesen inog,

gyökerem még mélyebbre ás,

s állva maradok, mint a fák.

 

Kérdem magam: honnan erőm, s megújulásom titka mi?

Miért nem tudtak régi és új űzők s bajok kiirtani?

S kérdelek téged: életem,

mi célod lehet énvelem?

 

Felnyitni csillagok hunyt szemét:

lásson minket a messze ég.

Szívekről görgetni követ.

Minden lenni valakinek.

 

Mint feldobott kő, földet érni.

Sírókat álomba mesélni.

Szánni a gyönge hősöket.

Tán ezért lettem – másként minek?

 

 

Szívdobogás [16.]