"Természetesen nincs kijelölt célja az evolúciónak, de van határozott tendenciája, iránya."

Ezt nem értem. A felsorolt kifejezések nekem azonos tartalmat jelentenek a kijelentésedben, mégis az egyik van, a másik nincs.

 

Egy hasonlattal tudnám érzékeltetni, hogy mit akartam kifejezni a fenti kijelentésemmel.

Ha mondjuk egy hegycsúcson kiöntünk egy tartályból nagy mennyiségű vizet, nem lehet pontosan meghatározni, hogy a víz milyen útvonalon, s melyik völgybe jut el. Azt viszont meg lehet mondani, hogy mindenképpen lefelé folyik a víz. Tehát a vízfolyás célpontját nem lehet előre meghatározni, de az irányát, a lefelé haladás általános tendenciáját igen. Az evolúciónál is hasonló helyzet. Amikor az első élő sejt megjelent a Földön, ebből nem lehetett kikövetkeztetni, hogy ebből mikor és hol lesz rovar, hal, tigris vagy ember az evolúciós folyamat eredményeként. Azt viszont várni lehetett, hogy amennyiben a körülmények hosszú ideig kedvezőek maradnak az élet fenntartására, akkor ezek a rendszerek előbb vagy utóbb, így vagy úgy különféle eltérő módjait próbálják ki a létfenntartásnak (replikációnak), valamint egyes szerveződések előbb-utóbb megtalálják a módját a komplexebb felépítési megoldásoknak. S ahogyan a víz sem folyik felfelé természetes módján, úgy az evolúció működése sem fordítható vissza.

 

- Szinte az összes többsejtűnek (vagy az összesnek?) van olyan állapota, amikor egysejtű. Kérdés, hogy a tigris spermája tigris-e?

 

Nevetséges. Ezt komolyan kérdezed? A tigris akkor valóságosan tigris, ha tigrisként viselkedik, ehhez pedig szüksége van például agyra. A spermiumnak nincs agya, tehát nem lehet valódi tigris. Pont. (Még sok bizonyítékom lenne, de fölösleges ezt tovább magyarázni).

 

Az evolúció vígan engedi az összes megörökölt tulajdonság eltűnését. Az őseimnek létfontosságú volt a hátuszony, nekem mégsincs. Az egyes részek létfontossága nem öröklött tulajdonság, hanem környezeti tényező.

 

Azt írtam, hogy az evolúció nem engedi meg létfontosságú (replikatív) funkció eltűnését, leromlását. A természetes szelekció ugyanis kirostálja az ilyen egyedeket. Egy vakon született csuka nem alkalmas létének fenntartására és a szaporodásból is kimarad, hiszen neki létkérdés a jó látás. Viszont a mexikói barlangi vaklazacnak már nincs szüksége a látásra az újabb élőhelyén, a sötét barlangokban, így a gyenge látással született egyedek nem szelektálódnak ki. Hal életmódú őseinknek létfontosságú volt a hátuszony, nekünk viszont már nem szükséges a szárazföldi életünkhöz, vagyis számunkra az uszony nem hordoz replikatív információt, replikatív funkciót, ezért elveszhet, csökevényesedhet.

 

"Újabb, adaptív jellegek kialakulását viszont megengedi, ilyen módon halad az evolúció a létfontosságú (replikatív) információk halmozódásával előre."

Ez itt szerintem félreértelmezés. Csak az időben halad előre, mint minden más. A hátrafelé haladó autó is előre halad az időben. Az éppen korhadó fa is előrehalad, annak ellenére, hogy leromlik. A cél, tendencia, és irányultság (utalva az első gondolatodra) nem összekeverendő az időben való haladással.

 

A fa korhadása nem evolúciós értékű folyamat, hanem egy élőlény életciklusának végét jelzi, ahogyan az élőlények halála is. Butaság lenne azt mondani, hogy az élőlények halála cáfolja az evolúciót, mert a halál nem az életben maradásról szól. Ugyanakkor észre kell venni, hogy az élő egyedek jelentős többsége elpusztul ugyan, de előtte gondoskodik a szaporodásáról. A korhadó fa is valószínűleg már elszórta magjait korábban.

Az első válaszomban már írtam, mit értek tendencián, irányultságon. Az evolúcióban a replikatív (létfontosságú) információk halmozódását figyelhetjük meg, a fogyását nem. Ahogyan Elminster hasonlata is mutatja, a "kis gömböc" módjára csak növekedni, dagadni tudnak ezek az információk, mert a természetes szelekció nem engedi meg fogyásukat, leromlásukat.