http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=144656501&t=9007244

 

Az Ik-60 és az Ik-601 buszokat, amikor másutt selejtérettek lettek, 1966-1970 között Szombathelyre kellett leadni az ország teljes területéről.

A gyűjtő mező, a Volán teleptől délre úgy 50 méterre lévő, bekerített terület volt.

 

Amelyiket az átvevő bizottság jó műszaki állapotúnak minősítette, azt a 17.számú AKÖV besorozhatta saját állományába.

 

A többit elbontották és elméletileg alkatrészeit kiárulták volna, de érthetően nem volt rá nagy kereslet, lévén mindenhonnan elhozták az ilyen buszokat Szombathelyre, akkor meg minek vettek volna hozzá alkatrészt ?

 

Így Szombathelyen hatalmas alkatrész bőség keletkezett.

 

A boldog bőség idők kb. 1974-ig tartottak.

Akkor Szombathely is roham tempóban kezdte el selejtezni Ik-601-es buszait mert jöttek az Ik-266-os új kocsik.

 

 

 

Erről van szó :

 

 

Kb. 1968-1970-re kocsi bőség lett Szombathelyen.

Igaz, hogy öreg kocsik voltak, igaz, hogy a többségét elbontották, de bőven volt benne még évekig használható példány.

 

S ugyanúgy mint Szekszárdon az Ik-30 kocsikkal, Vas megyében is meglépték (helyesen), hogy az öreg, 10-12 éves kocsikat egy emberessé tették.

Tehát ha egy faluból járt egy busz Szhelyre, akkor oda nem egy buszt adtak, amit felváltva vezetett két buszvezető, hanem 2 db Ik-60/601-es buszt adtak ki állandóra.

Az egyikkel az egyik buszvezető dolgozott mondjuk délelőttönként, a másikkal a másik, mondjuk délutánonként.

 

Ezt a módszert új buszokkal megtenni = butaság, pazarlás.

De itt selejtérett buszokról beszélünk, amik így nem további 1-2 évig hanem további 3-5 évig dolgoztak igen kevés/csekély javító százalékkal.

Ami nemcsoda, mert az egyemberes buszt, a gazdája, amikor épp nem dolgozott vele, a falusi portája előtt símogatta, tisztogatta, javítgatta.