Ugy, mint a "haborus hazassagi 3-szog sztorid" - hallottad valahonnan? 

Az első ilyen esettel a baráti körömben találkoztam. A fiú és a lány ugyanabban a társasházban lakott a szüleivel 3-4 emelet különbséggel. Nagyon sok időt töltöttek együtt valamelyikük szüleinek a lakásában. A két család is jól ismerte egymást; aztán 7 évnyi együtt-járás után úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Néhány hónappal az esküvő után a lány megörökölt egy lakást, amit csak ki kellett festeniük, és már be is költöztek. Az esküvő után másfél évvel elváltak; a lány visszaköltözött a szüleihez, a fiú más városba költözött. A válás után is tartottuk velük a kapcsolatot, és csodálkozva kérdeztem tőlük, hogy miért váltak el, hiszen ideális párnak néztek ki. Mind a ketten azt mondták, hogy az esküvőnél kezdődtek a bajok, mert az egyik család úgy gondolta, hogy a másik családnál többet ad a házasságba; és ebből olyan vita keveredett, amely mélyen megsebezte a fiatalok lelkét, és végül ez vezetett oda, hogy először elhidegültek egymástól, majd utána mind a ketten úgy látták, hogy nincs értelme együtt maradniuk.

En pedig sok boldogtalan hazassag nelkuli kapcsolatot ismerek - akkor most mi van? 

Akkor miért maradnak együtt. Az élettársi kapcsolat éppen azért jobb a házasságnál, mert a benne lévők folyamatos visszajelzést kapnak arról, hogy a társuk azért van mellettük, mert jól érzi mellettük magát. Mi az a kényszer, ami szeretet nélkül is együtt tart egy élettársi kapcsolatot?