A kálizokról, azaz hwárezmiekről al-Garnáti annyit árul el, hogy titokban gyakorolják a hitüket, lehet feltételezni tehát olyasmit, hogy ők azok, akiket már az 1092-es szabolcsi zsinat határozatainak értelmében szankciókkal sújtottak, amennyiben kereszténységük színlelt volta és tényleges muszlim vallásgyakorlatuk napvilágra kerül. Ezekről írja legújabban Katona-Kiss, hogy korábban betelepült és szórtan letelepített, asszimilációra kényszerített iszlám hitű alattvalók voltak, szemben a magrebiekkel, akiket nem annyira régen telepíthettek be, és akik egy tömbben éltek a déli határ mentén. Ezeknek a magrebieknek a magyar uralom alá kerülése Szent László 1083–1091 közötti szerémségi hódításaival függhet össze, és velük szemben a magyar politika, egyelőre legalábbis, vallási tekintetben türelmesebb volt. Érdekes, hogy rögtön az 1091-ben befejeződő hódítás után rendelkezik az iszlám vallás kérdéséről az uralkodó, és a vétkeseket áttelepítéssel sújtja. Nem zárható ki, hogy pont a szerémségi területekkel együtt nagy számban bekebelezett mohamedán lakosság miatt volt erre szükség, így tehát nemcsak az országban szerteszét élő "migránsokra" vonatkozott volna a nevezetes cikkely, hanem az itteniek határőri feladatot el nem látó részére is, s az is elképzelhető, hogy őmiattuk hívja még a 16. században is Perzsiának a vidéket Szerémi György káplán.