Czeglédy megállapítja: "Hogy miért használták a besenyők a kangar nevet a nemesség és vitézség jelölésére, a császár nem tudja, a besenyőkről szóló tudósításának bevezetése (cap. 3715 9) alapján azonban megállapíthatjuk: azért, mert az a három törzs, amely a kangar nevet viselte, a besenyő törzsszövetség három első törzse, vagyis vezértörzse volt."
Valójában annyi állapítható meg a három kangar és kavar néptöredékről, hogy elő- és utóvéd voltak, azaz háborúban rájuk hárult a legnehezebb, legvéresebb feladat - persze, hogy a hősiesség és vitézség szinonimájává vált a nevük.
Lewicki és Hrbek bizonygatta az izmaeliták, illetve magrebiek besenyő voltát. Utóbbi főleg Abú Hámidra alapozta az érvelését, aki három helyen emlegetett magrebieket: a Volga-deltában épült Szakszínban, másodszor Kijev vidékén, végül harmadszor Magyarországon. Tézisét arra építette, hogy Magyarországon a besenyők nagy számban éltek, illetve saját közigazgatásuk volt. Katona-Kiss rámutatott ugyan, hogy a besenyőknek csak egy csoportja volt kiváltságolva, és nem rendelkeztek kollektív privilégiummal, mint például a székelyek, továbbá hogy vallási szabadságukról nem tétetik az oklevelekben említés, ám valódi ellenérveket képtelen volt felvonultatni. Akár a besenyők három kangar törzse, akár a többiek bárhol iszlamizálódhattak a 7. századtól kezdve a Kaszpi-tó környékén, s már úgy kerülhettek bizánci és magyar kötelékbe. Kristó pedig nagyon érdekes gondolatokat vetett fel a kangarokkal analóg három kavar génosz kapcsán...
Tadeusz Lewicki: Madjar, Madjaristān; in: The Encyclopaedia of Islam V, Leiden, 1986, 1014.
Ivan Hrbek: Ein arabischer Bericht über Ungarn; in: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungariae, 3/3 (1955), 219–23.
