Sziasztok!

 

Leirom az en tortenetem is, egyreszt lehet hogy egyeseknek tanulsagos lesz masreszt minden tanacsot szivesen fogadok, mert nem kicsit el vagyok keseredve.

 

Lassan 8 eve vagyunk egyutt a parommal aki a menyasszonyom is lett kozben. Kb. 2eve dontottunk ugy, mikor o vegzett az MSC kepzesevel hogy kijovunk Angliaba es uj eletet kezdunk. Az elso fel ev nagyon nehez volt de aztan 2 honap itteni nyelviskola utan (mikor kijottunk is mindketten beszeltunk mar kozepszinten angolul) meg sok-sok beadott palyazat utan minkettonknek lett allasa. Aztan ujabb fel ev mulva mindketten ujra valtottunk a szakmanknak megfelelo munkahelyre. Kozben nekem jott egy lehetoseg hogy ugymond reszmunkaidoben a napi munka utan tudtam meg otthonrol dolgozva gy kis mellekesre penzt tenni (mondjuk hogy penzugyi befektetes szeru dolog).

 

Mivel ugy voltam vele hogy azert jottunk hogy dolgozzunk es megalapozzuk a jovonket - a terv az volt hogy otthon veszunk egy tehementes ingatlant es majd hazaterunk - ezert sokszor hazaeres utan meg orakig a reszmunkaidos munkammall foglalkoztam, a kedvesem meg nagyon sokszor ment az ures agyba lefekudni. Persze probalta jelezni hogy baj van mar fel eve is, de annyira lekotott a penz hajszolasa  - kozben mar annyira jol hozott a dolog hogy sokszor a fizetesem lett kiegeszites melle - hogy nem vettem eszre a jeleket amiket kuldott. Sajnos elhanyagoltam. Mikor vele voltam sem voltam igazan ott fejben mert sajnos egyfolytaban a munka jart a fejemben.

 

Az igazsaghoz hozzatartozik hogy en nem annyira szeretek itt, o viszont imad Angliaban es idokozben rajott hogy nem nagyon akar visszamenni. Engem viszont nagyon sokszor gyotort-gyotor a honvagy plane hogy az osszes baratunk, csaladunk otthon hagytuk. Azt is mondtam nem feltetlen szeretnek ide gyereket plane tavol mindenkitol, bar ez megint cask megbeszeles kerdese).

 

Ezert par napja konnyek kozott mondta hogy nem tudja mit erez, nem egy iranyba megyunk, lehet jobb lenne egy idore kulon ,de ugyanakkor ha most kihuznam a borondom az ajton abba belehalna kicsit belul.

 

Mondtam neki sajnalom hogy nem vettem eszre hogy elhanyagolom es sajnalom hogy a penzhajhaszas a rogeszmemme valt. Ezen tudok valtoztatni hisz ugy erzem nekem o az igazi meg nem biztos hogy 6 jo ev utan (meg csak vitank sem volt) az elso godornel el kene dobni mindent.

 

Par nap utan is azt mondja talan jobb lenne kulon bar elismeri hogy latja tudnak valtozni (ahogy valtoztattam is sok mindenen pl feladtam a reszmunkaidos munkat, tenyleg probalok odafigyelni ra). Tudnek ahhoz is pozitivan hozzaallni hogy akkor itt maradunk es tenyleg arra koncentralni amim van nem pedig egy abrandot hajkuraszni. Azt mondta akkor megint csak en fogok kompromisszumot kotni es lassan nem leszek onmagam mert mindent feladok miatta es minden olyan dolgot ami miatt belem szeretett. Ugy latom o sem tudja mit akar.

 

Persze kulon lehet menni egy idore, de ezzel az a baj reszemrol hogy nem biztos  szeretnek itt maradni egyedul (es egyedul megbirkozni a totalis depresszioval kb), mivel nekem itt senkim sincs. 

 

Koszi hogy elolvastad.

 

Minden velemnyt/tanacsot orommel fogadok foleg ha valaki olyan tudna hozzaszolni aki jart hasonlo cipoben.