Solo: A Star Wars Story - nem kell tőle félni, nem harap. annyira nem, mint a VII. és a VIII. sőt, dörgölőző kiskutyus ehhez a két fenevadhoz képest, ami legutóbb letépte a fejed és rácsorgatta a nyálát. Ez körbeugrándoz, de amikor arra gondolsz, jobb lenne, ha viselkedne, rögtön teszi. Meglep, amikor nem várod, szerető társad végig. viszont a Star Wars hangulatot nem hozza, azt csak nyomokban tartalmazza. Az elején egy klasszikus háborús filmet látunk, akár a piszkos tizenkettő vagy kémek a sasfészekben. A birodalmi gárdisták a nácik, még erősebben aláhúzva a korábbi halvány analógia, a szemben lévők ezúttal pénzéhes gazemberek. de annyira azért nem, mert gálánsak, elnézőek és egyáltalán nem véreskezűek. csak egy kicsit és az is inkább Chewacca-ra igaz. A film többi része egy nagy kaland, kisebb, nagyobb csavarokkal megtűzdelve. Ehrenreich váratlanul jó fiatal Solo, még túl is tolja néha a pózolást. Én elhittem neki, hogy ő Ford fiatsalkori "reinkarnációja". Fény derül miért olyan ocsmány a Falcon orra, nem lesz meglepetés a megoldás. Kessel run nagy csalódás, erre több energiát kellett volna fordítani, így a fejemben sokkal izgalmasabb maradt az évtizedek alatt kialakított teória vele kapcsolatban. Az új lények, figurák hibátlanok, a fan service nincs túl tolva, persze pár erőltettt hülyeség belekerült azért. Ron Howard összerakta, de nem tett többet. Nincs benne élet, nincs benne az igazi Solo, nincs benne az, amitől egy Star Wars film az, ami. Nem rossz, de nem is jó. Köpködni nem fogjuk, csak így látva, hogy az, amitől tartottunk végülis teljesen elfogadható lett, egy újabb kihagyott lehetőségként villan fel ez a film is, azt sejtetve utólag, hogy valami új, maradandó, de igazi SW film is könnyen lehetett volna. Nem lett. Várjuk a következő próbálkozást.