Kb. 9 évvel ezelőtt "zágoni Mikes Kelemen" néven írogattam a topikba, és már akkor is megmosolyogtak azért, amiket állítottam.

 

Rákóczi nem hadvezér volt, hanem vezérlő fejedelem, és ahogy emlékirataiból kiderül, tisztában volt a saját képességeivel.

Arról végképp nem tehetett, hogy a török által szinte teljesen elpusztított Duna-Tisza-közéről illetve az erősen megadóztatott Debrecen alatti térségből nem illetve nagyon kevés katonát lehetett csak kiállítani.

Hiába akart egy ütőképes kuruc reguláris sereget, ha erre sem elegendő pénze (és ennek következtében elegendő, jó minőségű fegyvere), sem elegendő megfelelő képességű közkatonája és tisztje nem volt. Igazából valószínűleg még elegendő kiképzője sem.

XIV. Lajos még katonai tanácsadókat (pl. Fierville le Herissy) is küldött neki 1703-06 között, akik meglepődve vették tudomásul, hogy ezek között a magyarok között az ő harcászati és seregszervezési elveik elég kevéssé működtek... (nem lehetett csak úgy 140-150 év fejlődésbeli elmulasztását néhány év alatt bepótolni)

 

Bizony a kuruc reguláris haderő harcértékben mélyen a nyugati, ill. osztrák/Habsburg csapatok alatt maradt.

Ennek következtében veszítették el pl. a trencséni csatát is, ami egy abszolút nyerhető csata lett volna (persze ettől ez valószínűleg nem befolyásolta volna a végső kimenetelt, hiszen az már 1704-05 táján eldőlt, mégpedig az országon kívül, bajor földön, illetve a Rajnánál)

 

A másik nagy hiányosság valóban a megfelelő tábornoki kar hiánya. Igazából tényleg csak Vak Bottyán és Béri Balogh Ádám értek valamit (utóbbi két kisebb mezei ütközetet is megnyert: Győrvár 1706 és Kölesd 1708 – bár ez utóbbit nem császári csapatok ellen), a többiek, még maga Károlyi Sándor is meglehetősen kutyaütők voltak.

És itt is felmerül a kérdés: Rákóczi csak a meglévő, számba jöhető (fő)nemesekből illetve a török kiűzésében magukat kitüntetett tapasztaltabb katonatisztekből (utóbbiak voltak elenyésző kisebbségben) válogathatott – hogyan tehetett volna csodát ezen a területen?

A kellő konzekvenciákat azért levonta: pl. Forgách Simont okkal börtönözte be, hatalmas baklövéseket követett el az 1706-os hadjárat során.

 

"Nevelőapjától, Thökölytől megtanulhatta volna"

 

Aki ugyebár a magyar történelem egyik legellentmondásosabb (egyesek szerint 20. századi előtti történelmünk egyik legsötétebb) figurája volt. Aki összeállt a törökkel és Bécs elfoglalására vonult velük.

Aki ugyebár nem reguláris sereg élén küzdött a Habsburgok ellen, hanem kuruc lovasai élén, akiket tatár martalócok támogattak. Miként az elhíresült zernyesti csatában, ami kb. az egyetlen olyan lényeges diadal, ahol mezei ütközetben Thököly kurucai (és a román/török/tatár segéderők) legyőzték a császáriakat... ami igazándiból egy jókora cselvetésre épült.

 

"(vitte is magával az 1683-as bécsi hadjáratra kis gyerekként"

 

Amiről utólag elborzadva emlékezett meg, hiszen Thökölyék a tatár segédcsapatokkal végigrabolták a felvidéki városokat illetve a Bécs alatti falvakat... ezért aztán nagyon is érthető, hogy a törökkel valójában semmiféle komolyabb szövetséget később nem keresett, hiszen – semmilyen tekintetben – nem akart mostohaapja sorsára jutni avagy hasonló emlékezetűvé válni.

 

Tehát mit is tudott volna Thökölytől eltanulni?!? (ez csak költői kérdés volt)

 

Egyébként a R.-szabadságharc katonatörténeti vonatkozásairól Bánkúti Imre írt több könyvében, illetve nagyon jó és korszerű még Czigány István tanulmánya is: Sztereotípiák és kérdőjelek (A Rákóczi-szabadságharc hadügyi problémái - 2004).

Most néztem meg, ő elég sokat foglalkozott a török végső kiűzésének évtizedeivel is, tehát hadtörténészként elég alapos rálátása volt arra, hogyan is alakult ki az a helyzet, ami a hegyaljai felkeléshez ill. 1703-hoz vezetett.