Pathmaster Creative Commons License 2018.05.11 0 0 1987

Leírtam, hogy sokakat már az első szexuális kapcsolatuk után házasoknak tekintettek. Vagyis megtörtént, hogy a tartós együttélés szándékával létrejött párkapcsolatban élőket a környezetük úgy tekintette házaspárnak, hogy a házasságukról semmilyen írásuk nem volt. Majd ezt követően, amikor mégis különváltak, akkor Mózes rendelkezése szerint a férfinak váló-levelet kellett adnia az elengedett asszonynak. Ilyenkor az elengedett asszonynak az egykori házasságáról nem volt irata, csak a válásáról; amivel azt igazolta, hogy nem paráznaságban (a tartósság igénye nélkül létrejövő alkalmi szexuális kapcsolatban) veszítette el a szüzességét. Mindezek alapján a Máté 19,9 versben megfogalmazott kivétel úgy is értelmezhető, hogy a tartósság igénye nélkül létrejövő alkalmi szexuális kapcsolat (paráznaság) még nem eredményez házasságot. Ezért a parázna kapcsolat megszűnésekor nem kell váló-levelet adni, és a parázna kapcsolat megszűnését követően mással kötött házasság nem minősül házasságtörésnek.

 

A szövegkörnyezet viszont új értelmet is ad a Máté 19,9 versnek, mert felveti annak a lehetőségét, hogy valaki anyagi vagy taktikai okból elengedi az egyébként hozzá illő társat, és mással házasodik össze. Vagyis meg volt az egymásra találás, és meg volt minden alapja a tartós párkapcsolatnak, de anyagi vagy taktikai okból mégis mással történt meg a házasságkötés. Az ilyen párkapcsolati ígéretek nem azért szakadnak meg, mert hiányzik belőlük a tartósság igénye, vagyis az ilyen párkapcsolati ígéretek nem a paráznaság miatt szakadnak meg; ezért ilyen párkapcsolati ígéretek megszakadását követően létrejövő házasságok magukon hordozzák az előzmények terhét, és a házasságtöréshez válnak hasonlóvá.

Előzmény: Eklatáns Béla (1985)