Pathmaster Creative Commons License 2018.05.02 0 0 1953

A domináns hímek a patriarchális társadalomban az Örökkévalótól függetlenül akarnak a múlandóságukon túlmutató hatást gyakorolni; amit úgy valósítottak meg, hogy az anyagilag kiszolgáltatott helyzetben kényszerített nők megélhetését a szexuális hűséghez kötötték. Ezzel azt biztosították, hogy a vagyonukat és a társadalmi pozíciójukat a vérszerinti gyermekeik örököljék, amivel a mulandóságukon túlmutató társadalmi hatást tudtak kifejteni, dinasztiát alapítanak.

 

Szellemi szükséglet a maradandónak az alkotása, aminek elég kétes értékű megvalósítása a dinasztia-alapítás; mert egyrészt semmi garancia nincs arra, hogy a dinasztia alapítójának sokadik leszármazottja egy testileg, lelkileg és szellemi egészséges ember lesz, másrészt megnöveli az örökösök közötti háborúskodás valószínűségét. Ráadásul ezeknek a problémáknak a valószínűsége generációról generációra növekszik; ezért annak is generációról generációra növekszik a valószínűsége, hogy a sok generáció óta öröklődő vagyonhoz és társadalmi pozícióhoz valami dicstelenség is kötődjön.

 

Az Örökkévaló nem olyan maradandó alkotására készteti az embert, amely generációról generációra egyre nagyobb valószínűséggel kapcsolódik valamilyen dicstelenséghez. Ezért a dinasztia-alapításhoz kapcsolódó kikényszerített szexuális hűség a perfekcionizmus megnyilvánulása, és ezért vezet előbb vagy utóbb dicstelenséghez.

Előzmény: Eklatáns Béla (1952)