Én most pontosan ugyanígy mint te. Viszont ettől (is) szép a futás, hogy a célok, motivációk, érzések, tűréshatárok, stb ennyire különbözőek lehetnek és mégis boldog lehet tőle bárki ezek teljesítésének függvényében.

Szeretek futni önmagában is, de nekem kell a cél (most épp a szub3h maraton) hogy ahhoz tudjam felépíteni az egészet. Maratoni távon felül viszont hallani sem akarok semmiről, másnak meg pont ott kezdődik az élet :)