Jól írtad, de azért némi kiegészítés. a légvédelmi rakéta rendszer 1959-től 1962-ig állt fel. A tüzelőállásokat építették meg legelőször, mert arra volt leginkább szükség, a laktanya és a lakóépületek le volt szarva.
Azokat is úgy csinálták meg, hogy a katona állomány (igen, a hivatásosok is) sátorban laktak, minden komfort nélkül. És mivel egy - egy készültségi szolgálat hónapokig is eltartott, belátható, hogy ez az állomány számára milyen megterhelő volt.
A laktanya legfontosabbnak gondolt épületei és a tiszti lakótelep épületei nagyjából egy időben készültek el.
Mivel a hadsereg vezetése a hadiözvegyek és hadiárvák gondját - egy atomcsapás esetére - meg akarta oldani, ezért az osztályok túlnyomó többségében egy kupacban volt minden, lakótelep, laktanya, B-terület, tüzelőállás. Így egy kiserejű atomcsapás egy füst alatt képes volt elintézni mindent.
7-es (rakéta tároló) épület eleinte nem volt. Az osztályoknál 12 darab teljesen szerelt és teljesen feltöltött rakéta volt, 6 darab az indító állványokon, a maradék meg TZM-eken.
1964-gyel kezdődően kezdték építeni a 7-es épületeket (már ahol, mert például Szakáldon soha nem épült meg.) Többnyire az addigra felépült gépjármű épülethez közel. ("B" terület.) Ekkortól kaptak az osztályok 3 javadalmazás, (36 darab) rakétát. Ekkortól létesült az osztályok területén hajtóanyag töltő is. Hiszen a rakéták oxidáló anyaga erősen maró hatású, azt hosszú ideig nem lehetett a rakétákban tartani. A G anyag végig benne volt a rakétákban, az ara szolgáló töltő berendezés csak a Volhov komplexummal jelent meg.
A tüzelőállás többnyire 1 kilométeren belül volt. Kivétel Börgönd, (hiszen ott az állomány egy nagy laktanyában és lakótelepen lakott.) Kivétel Cserépfalu, mert ott a lakótelep a falu szélén volt, a laktanya és a B plusz A terület valami 2 - 3 kilométer távolságban volt. (oda kicsit nagyobb atombomba volt tervezve.)
Az A területen volt elhelyezve a rakéta rávezető állomás, a indítóállványok, a szakaszfedezékek. A tüzelőállások többsége gyengén megerősített TÁS volt, ezért a személyi állomány számára építettek egy óvóhelyet. Börgöndön nem volt olyan, mert ott a rávezető állomás nagy része a föld alatt volt.
A 70-es évek végétől épült tüzelőállások esetén már a koncepció is más volt, egyrészt közepesen megerősített fedezékek voltak (persze a csehek és a szlovákok erődítményeit meg sem közelítette. )
Az új tüzelőállásokba már nem épült meg a hagyományos óvóhely, mert a tüzelőállás fedezékei ezt kiváltották. Az esetek többségében a laktanya és a tiszti lakótelep már több km távolságban volt.