ysu Creative Commons License 2018.04.28 0 0 487

Madi kétségelenül gyakorlottabb és termékenyebb zeneszerző, mint Magdi. Azonban eddig minden egyes lemezen volt egy olyan szám, aminek Magdi elsődleges vagy legalábbis részszerzője volt (nem tudom, hogy a mellette álló zenészek a hangszerelést végezték vagy többet, ahogy itt sem tudjuk), és ha megnézzük melyek voltak ezek:

Aprócska Blues - az Ördögi Angyal lemezről szerintem a második legjobb szám a Nekem nem szabad után,

Nem maradunk - az Iránytű lemez szerintem legszebb száma,

Jó reggelt boldogság - bár nem kavart akkora port, mint az Egyszer, a Szerelem és a Nánáná, nekem azok mellett az egyik kedvencem volt.

Az egyetlen kivétel, ahol gyengébbnek érzem a dalt a lemez többi dalánál, az az Érj hozzám lemezről a Vonaton. 

 

A Légzésnél, ahogy mondtam, én úgy érzem, hogy a dal mind zeneileg, mind szövegileg belesimul az elmúlt évek slágerei közé, nem azért mert ugyanolyan, hanem mert hasonló stílusú és - szerintem - minőségű. (Természetesen nem Pici bácsi szerzeményeivel teszem egy szintre, de pl. Madiéval simán.)

 

Én nem érzem a szöveget giccsesebbnek sem, mint a korábbiak, hasonló képek mindig is voltak Magdi szövegében. Talán a "fürtös angyal trombitál" az egyetlen, ott sem maga a szókapcsolat a túl cifra, hanem a kor (barokk, rokokó), amelyet megidéz, ahol a trombitáló fürtös angyalok gyakoriak voltak. (Természetesen az Angyal mellettem egy más kategóriát képvisel, és a Mosd fehérre szövege tényleg különösen jól sikerült, de ha az összes többi dalát is számításba vesszük, akkor máris nem lóg ki annyira a sorból).

 

Én inkább csak annyit érzek rajta, hogy egy új valamit összehasonlítani egy régi nagyon szeretettel, ráadásul olyannal, aminek már ismerjük különböző (akusztikus, rockosabb) változatait, mindig előhozhatja azt az érzést, hogy "ez nem épen ugyanolyan". Aztán ahogy többet hallgatja az ember, meg többet énekli koncerten, úgy tűnik majd egyre szerethetőbbnek.

Előzmény: TonyBrasco (486)