"Segítek: max 2,5 perc.
Ennyi idő alatt kellett kifejteni, kifaragni, elszállítani a kőbányából, berakodni a hajóba, elvitorlázni vele a Níluson, kirakodni, elvinni a piramisig, fel a rámpán, majd a helyére tenni. Ahhoz, hogy a 2,5 perc 20 éven át minden nap 14 órán keresztül folyamatosan tartható legyen, legalább 2350 párhuzamosan dolgozó csoportra volt szükség minden munkafázisnál."

Két és fél millió db kő, és húsz év (7300 nap) építési idő.

2 500 000 / 7300 = 342 db kő naponta.

Már többen is kiszámolták, hogy a nagy piramis építéséhez 3200-4000 munkás jelenléte kellett, egyidejűleg.
Ha ennek a számnak (3600) a két harmadát (2400) veszem, mint anyagmozgatókat, akkor 342.4 db kő mozgatása jutott 2400 emberre egy napon. Ez 12-es csoportonként 17 db kő mozgatását jelenti, szintén naponta. 

Ez simán vállalható, mint ahogy azt az eredmény is mutatja.

A dolog anyagi vonzata:
Tekintve, hogy a kő ingyen volt, lényegében az élő munkaerőt kellett élelmezni és némi fizetést adni nekik. Ennél vastagabb járandóságot kaptak a kőfaragók, szakmunkások és a mérnökök. Összességében, a birodalom adóbevételeinek kb. másfél-két százalékát emésztette fel a piramis megépítése. 

A rhind papiruszon ott van egy-egy munkás napi normája és az még valamivel (kb. 15 %) durvább is a kiszámítottnál.