És még egy. Ellentétben a macskával, kutyáknál létezik olyan, hogy bűntudat. Gyerekkoromban számtalanszor megfigyeltem, hogy amikor a blöki laposkúszásban került elő, akkor biztosra lehetett venni, hogy csinált valami disznóságot. Ami még az ő értékrendjében is annak számított. Vagy legalábbis sejtette, hogy ezért most nem fogják megdicsérni.
Macskánál ilyen nincs. Akár mekkora gazemberséget követ el, a világ legártatlanabb pofájával tud előkerülni. Ő ott se volt... Ugyanakkor soha nem tapasztaltam, hogy macska bosszúálló lett volna. A rajta esett vélt vagy valós sérelmeket vagy kihívásnak tekinti, és maga is beszáll a ringbe - a maga módján persze, vagy egyszerűen tudomásul veszi.
Félreértés ne essék! Tisztában vagyok vele, hogy itt most nagyképűen osztom az észt, mintha szakértő lennék, de igazából csak azt akartam leírni, amit tapasztaltam. Ha nem így van, csak a sündisznó örök érvényű mondatát tudnám idézni, amit a súrolókeféről való távozása közben mormogott...