Pathmaster Creative Commons License 2018.03.19 0 0 1893

Az 1Móz 14,7 és az 1Móz 18,19 versek még csak igazságszolgáltatásról szólnak, majd megjelenik a kollektív erkölcsi normák követésének az igénye. Ezt követően a kollektív erkölcsi normák megismerhetőségének az igényével együtt elindult egy folyamat, amely kérdésessé tette azt, hogy egyáltalán létezhetnek-e kollektív erkölcsi normák (lásd: 2Kor 3,6). Ez a folyamat Mózes idejében még nem tartott ott, hogy Mózes nyíltan megkérdőjelezhette volna a kollektív erkölcsi normák létezését; de szerintem már Mózes sem volt biztos a kollektív erkölcsi normák szerinti igazságszolgáltatás megvalósíthatóságában, és ezért maradt ki ezt a parancs a Tízparancsolatból. Mi erről a véleményetek?

 

A Szentírás tanításában fellelhető erkölcsi fejlődéssel kapcsolatban (a következő 263 hozzászólásban) az alábbi példákról volt szó:

  • a melegvérű állatok kínzásának kerülésétől a vérevés tilalmáig
  • a pogány vallási kultusz (az anyja tejében főzött gidának) kerülésétől a tejes és húsos edények elkülönítésig
  • a gazdagokra jellemző házasság védelmétől a házasság társadalmi normává tételéig

Nyitott kérdésnek tűnhet egyrészt az, hogy ezeket a változásokat miért tekinti a teológia erkölcsi fejlődésnek; másrészt az, hogy miként illeszthető az Örökkévaló örök-érvényű iránymutatásához az időben változó etikai iránymutatás. Ezekre a kérdésekre azt a választ találtam, hogy a törvények betartása a társadalmi elfogadottsághoz kell. Az Örökkévaló tiszteletben tartja azt, hogy az emberek különféle törvények betartásához kötik a társadalmi elfogadottságot (hiszen a társadalmi normák írásos rögzítése is az akarat szabadságának a megnyilvánulása); de az Örökkévaló nem a társadalmi normák betartása alapján ítéli meg az embert (Máté 25,31-46).

Előzmény: Pathmaster (963)