"..De parttalan a vita, vannak tudományos tények,.."

 

 

NEM !! Egy frászt vannak TUDOMÁNYOS TÉNYEK.  FELTÉTELEZÉSEK vannak, amik tényekként vannak kezelve. (ezt többek között hivatalosan áltudománynak hívják....)

 

A tények azok, amiket BIZONYÍTANI lehet, mert van bizonyíték rá. ( hangfelvétel, leírás -->  megfeleltetés)

 

A BOPP-féle "hangtörvények"  már nem törvények, nem is tendenciák, hanem ESETI hangváltozások, de manapság is még "törvény"-ként kezelik őket.

 

Ugyanígy a  finnugorból erőltetetten  levezetett      *KOTA --->   HÁZ    és társai....  ( ami furcsa módon a finnben ugyanúgy KOTA maradt, viszont ott meg soha nem jelentett házat)

  Egy nagy HUMBUG a levezetés....

 

Olvasd még el

Szilágyi N. Sándor :   A szent mókus, avagy a módszer buktatói  munkáját.

".......A nyelvész azonban az ilyen hipotézisekről már csak szégyenletében sem mert valószínűségi terminusokkal beszélni. Nem azt mondta tehát, hogy igen nagy annak a valószínűsége, hogy ez vagy az a szó finnugor vagy honfoglalás előtti török eredetű (hiszen ki fogja azt neki elhinni, hogy amit ő művel, az tudomány, ha semmiről sem tud bizonyosat mondani?), hanem azt, hogy be van bizonyítva, hogy az. Pedig nincs bebizonyítva. Bebizonyítva akkor lenne, ha volna rá lehetőségünk, hogy adatokkal igazoljuk először is magának a finnugor alapnyelvnek a hajdani meglétét, majd onnan kezdve folyamatosan adatolni tudnánk a szó vagy más nyelvi elem útját legalább a nyelvemlékes (ómagyar) korig. Csakhogy éppen ez az, ami lehetetlenség.

Ha egy hipotézist nem lehet sem igazolni, sem cáfolni, akkor csak két dolgot lehet tenni vele: elvetni vagy hinni benne. Elvetni kár lenne, hiszen szép is, meg különben sem tudunk helyette jobbat, hinni kell hát benne. Ilyen módon az összehasonlító-történeti nyelvészet nem egészen olyan tudomány lett, mint a többi, hanem hovatovább amolyan hitbéli meggyőződés és elkötelezettség kérdésévé is vált, és ez eléggé meg is látszott rajta: akárcsak az egyházaknak, ennek is kialakultak a kánonalkotó (akadémiai) intézményei (a kánonokat sokszor dogmáknak is nevezhetnénk), a más felekezetűekhez pedig – vagy akár az ártatlan kételkedőkhöz is – sokszor úgy viszonyult, ahogy az egyház szokott a tévelygő és veszedelmes eretnekekhez. Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is...::".