Ördögtojások befejezve. Valamelyest felüdülés volt a kolostoros könyvekhez képest. Végre nem egy szakajtóra való szereplő, normális történetszál, alapvetően érdekes alapsztori. A végén behozott töltelékszereplőre nem értem, hogy miért volt szükség, teljesen felesleges volt. Kicsit olyan, mint a Brian élete című filmben az ufós jelenet: ember nem tudja, hogy mi a fene értelme volt beletenni. :)

Hősünk rendőrnője a történet feléig számomra felettébb idegesítő stílusú volt, a való életben az ilyennek simán a fejére borítom a reggeli tejeskávémat. :) Az idétlen Hülye Billy hasonlatokat pedig végre száműzni kellene, mert a történet vége felé volt olyan, hogy két egymást követő oldalon három is volt belőlük és finoman szólva is erőltetettek voltak.

Összességében nem volt rossz, de nem is az a fajta, amit 1-2 éven belül újra el fogok olvasni.