Negatív lettem, az tény, érzem én is, hogy nagyon nem jó ez így, de olyan mértékben leromlott kb 1 év alatt az életminőségem, hogy az traumatikus! Szinte házhoz kötötté váltam, alig tudok valamit enni...De egyébként soha nem pánikoltam, sőt sok olyan lépést megtettem, amit a legtöbb ember nem...most tény, hogy szorongok, de amiatt, hogy nem tudok szabadulni a frontintól. Olyan boldog, sokkal pozitívabb voltam, amikor szépen tudtam csökkenteni a frontint! Volt jövőképem, reményem....most elakadtam, és kétségbeesetten keresem, de nem találom, hogyan tovább... Megoldás kellene....Lehet, hogy át kellene mennem diazepamra, vagy mikrocsökkentéssel (mikrotapering) próbálkozni, de azt még meg kell fejtenem, hogy hogyan működik, mert az angolom nem a legjobb, nem értem teljesen, hogyan csinálják... A frontinhoz való hozzászokás miatti állandó elvonási tünetekkel nehéz csökkenteni. Jelenleg is gyomoridegem van, pedig nincs egyébként okom rá...Az áthelyezés annyira megviselte az idegrendszerem, hogy nem tud több hete lenyugodni...A diazepamot pedig nem szeretik a magyar orvosok felírni. Nehéz szerintem olyan orvost találni, aki felírja, pedig az Aston kézikönyv arra épül...Kevés ideig szedtem a frontint, az tény. De volt egy teljes összeomlásom a hirtelen medazepam elhagyása maiit -  ami borzalmas volt -, szerintem hitperérzékennyé tette az idegeimet...(Cold turkey) Rivotrilt pedig nem szeretnék, mert arról annyi szörnyűséget hallottam, hogy nagyon félek tőle...