A Sötétség balkeze tényleg közelebb van a fantasyhez, de ha jobban megnézzük az Alapítványt, akkor az is csak a környezet, a körítés, a bolygók közti utazgatás miatt sci-fi, egyébként simán lehetne egy népek, uradalmak közti háború- és kémtörténet: az egyik frakció birtokolja a hajózás tudományát, más népek a szárazföld foglyai, jövendőmondók, látnokok, varázslók, stb. Asimovnál ez a szuperagyas dolog is eléggé meseszerűre sikeredett, a szintén szuperagyas Dűne, a fantasy-szerű külsőségek ellenére is sokkal inkább sci-fi.

Az is egyértelmű szerintem, hogy Asimov nem a pályája kezdetén, a negyvenes években írt a legjobban. Nyilván az Alapítvány meg a robotsztorik műfajteremtő jelentőségét nem érdemes vitatni, de a Baley-történetek a legunalmasabb krimis toposzokkal operálnak, A mezítelen nap vége pedig egy az egyben, mintha valami Agatha Christie-feldolgozás lenne, ahol a nagyon okos nyomozó összecsődíti a szereplőket a fináléban, egyenként végigmegy rajtuk, miközben fitogtatja páratlan logikáját, majd meglepő fordulattal rávilágít a gyilkos kilétére.

A Sötétség balkeze most nagyon aktuális a gender-téma miatt, kicsit szerintem túl is van lihegve, de Le Guin tényleg jobban írt a fiatal Asimovtól. Ennek ellenére az Alapítványt én is jobban szeretem, mint a balkezet.