Szíved csupa szeretet és irgalom

Testem öt érzékével nem juthatok Hozzád

És az értelmemmel sem addig, amíg az értelmem az öt érzékem társa

Hanem az alázat és a szeretet jut el Hozzád, az önmagát megalázó szeretet

És az önmagát megalázó szeretet jó társa az értelem, a szolgáló értelem, az alázatból induló, és a szeretetbe érkező

Aki találkozik szereteteddel, és találkozik az irgalmaddal, és meghajol a bölcsességed előtt

Ó a beszélgető értelem, aki az értelmeddel táplálkozik

A bőségből táplálkozik

Aki látja, egyet adok, százat kapok, és amit adtam, abban bővelkedem

Szétosztok, és a maradék is több, mint az indulásom

És aki kapott, az is tovább ad, és több marad neki, mint amit kapott

Mintha egy követ dobnék a tengerbe, és a továbbhaladó hullámai mintha nem gyengülnének, hanem éppen erősödnének

És mindent beborít a szikrázó napsütés

Az értelem csodálkozik, amikor megérinted, felujjong

Mikor a száj még hebegi, igaz lenne? – de a kéz már ölelésre lendül, és ölelésben találkozik, és lobog a szív

Itt vagyok