Dsida Jenő

Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édesen-álmosan

ráfeküdni egy habszínű felhőre,

amíg az égen lopva átoson. 
 Leejtett kézzel, becsukott szemekkel 
aludni rajta, lengve ringatózni 
acélkék este, biborfényű reggel. 
 Felejtve lenne minden lomha kin, 
álmot súgna illatosan ágyam: 
vattás-pihés hab, lengő grenadin. 
 És az Isten sem nézne rám haraggal, 
csak mosolyogva suttogná a szélben: 
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal