Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43697

Kulcsár Tibor

 

 

MÉG EL SEM MENTÉL

 

Még el sem mentél

még itt vagy látod

s én máris máris

érzem hiányod

mint a gyümölcsöt

fáról ha tépik

fájva szakad le

de válik mégis

te is elmégy s tán

nem jössz már vissza

mint nyári záport

a föld beissza

szívem is úgy zár

magába téged

kecsesen ringó

őzikelépted

tiszta szemednek

tükrét a mélyet

a pillantásod

a büszkeséged

mert elmégy elmégy

eltűnsz a nyárral

mint a zengeni

megszűnt madárdal

mint hideg télben

befagyott csermely

s hogy mégse menj el

úgy mint vásznára

festi a mester

a drága arcot

szénnel ecsettel

s hosszú időkig

élhet a vázlat

most én is én is

e versbe zárlak

megőrizlek mint

keret a képet

kecsesen ringó

őzikelépted

tiszta szemednek

tükrét a mélyet

a pillantásod

a büszkeséged

mert akarom hogy

megmaradj végleg

visszavárlak mint

fecskét a fészek

s mint egykor régen

szoborba vésték

ókori görögök

istennők képét

mert akarom hogy

megmaradj végleg

örökre téged

e versbe véslek

 

 

Pogány imád-

ság [55-57.]