Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43696

Kulcsár Tibor

 

 

A SZEMED

 

Mint az éj, barna s biztató,

        mint nyári nappal, oly meleg.

        Oly tiszta tükrű, mint a tó,

        és oly mély, mint a tengerek.

 

Szempillád éjfélt font körém,

        mikor először láttalak.

        Szemeden, mint tó tükörén

        az árny, merengtem álmatag.

 

Néztem a szemed, mint ahogy

        nyári esteken a tavat

        nézi vágyva a telihold:

        megláttam benne magamat.

 

Elszédített a tiszta mély,

        elmerült szemem, s ott pihen,

        mint súlyos kő a tó ölén:

        éjszemed tengermélyiben.

 

 

Pogány imádság [16.]