Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43689

Kulcsár Ferenc

 

 

ÓRIÁS ARANY-ORGONA (részletek)

 

Ó, anyanyelv! Cserben minket soha nem hagyó,

halottaink szemüregéből is fény felé kúszó,

ünnepnapon, gyászban is legvégső haza,

megvallatunk: értünk vérző, ismeretlen katona.

 

…………………………………………………

 

Anyanyelv, jámbor Jézus-fia vagy,

keresztre van téve mindenegy szavad,

s mi, akik az átkok oldását keressük,

a vérző szókat a keresztről levesszük…

 

…………………………………………………

 

…Az édes szókat a keresztről levesszük,

fájdalmas igéink kebelünkbe tesszük,

melengetjük őket, s világ csudájára,

ráhelyezzük gyöngén gyermekünk ajkára.

 

…………………………………………………

 

 

Anyanyelv, te törékeny, mégis kemény lélek!

Végtelen célom és öncélom, akár az élet!

Emlékek emléke, jelenek jelene, jövők jövője,

hallgatásom, álmom, nevetésem és sírásom zenéje,

 

élő s éltető levegő, lélek lélegzése,

mit is kérdezzek tőled! Félsz-e…?

Féltesz-e engem…? Halálod zúg bennem egyre…

nélküled a halálom értelmetlen és sivár lenne.

 

Sebzetten verdes anyanyelv-madarunk:

pontosan és gyönyörűn, jaj, már nem fogunk

szólni a Házról, amelyet elhagytunk örökre.

Nem lesz hites szavunk a hívogató rögre,

 

az udvarokra, szép arcú, ráncos öregekre,

a kapufélfán matató, tanácstalan kezekre…

Nem lesz már egy dalunk sem a szépen szóló szőlőről,

a szoknyáját a földig leeresztő, titokzatos anya-jövendőről.

 

Ó, eltorzult szavaink szakadékában totyogók,

ti kabátotok ujjába ijedten motyogók,

szívetekben didereg az anyanyelv-madár!

Engedjétek a fényre, szabad röptére vár:

 

…………………………………………………

 

 

A mi nyelvünk, 1984 [287-288.]