Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43688

Kulcsár Ferenc

 

 

FORRÁS

 

Aki nem kezdődött és nem múlik el,

aki nem hallgat, és jaj, nem felel,

ki változatlan s érzékelhetetlen,

és azzá lesz, aki lesz és lehetetlen,

aki előtt név és névtelenség semmi,

ki nem távozik s nem bír megjelenni,

ölelkezések súlytalan, izzó láza,

ezer évek áradó, parázna hiánya,

befogadó s kiáradó, akadozó titok,

aki nincs, de léte végtelenné nyitott,

ki magasabb az égnél s tengernél szélesebb,

aki felé utam égő porban vezet,

tűhegy, melyen minden élő forog,

s övéi a gyilkosok s mind a boldogok,

ki elevenben s holtban önmagát figyeli,

s létével minden zug csordultig van teli,

az Első fény, akinek van Neve,

s elgondolhatatlan a szelleme,

ki szótlanul szól és némán árad,

sodorva hitvány göncét a szolgaságnak,

aki által hozzám az egész világ beszél,

a villám, a fű, a szivárvány s a szél,

körökön túl izzó, mérhetetlen nulla,

fenségesen s folyton megvalósuló s újra,

szándékaim, szavaim, perceim ünnepe,

musica mundana, széttengerző zene,

ő, tulajdonságok nélküli semmi –

 

mindenem, kit nem tudok megnevezni.

 

 

Förtelmes kaszálógép avagy köszöntés Hiccingából [197.]