Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43685

Kulcsár Ferenc

 

 

MÁSODIK LEVÉL

 

Hosszú, vörös haja a napnak ma arcomba lógott.

Szívem levele ma zöldebb, mint e táj.

E fa édes törzsénél ma sírok.

Várlak ma is, szép királyleány.

 

Kristály időkben arcodnál csoda várt rám,

de hulló titkaival elfut ma tőlem az élet.

Mint kit kőbe véstek, márványba, sárga fémbe:

sosem hitt énekét hallom a növénynek.

 

Átfog ma engem a múlt és eljövendő.

Két kezem közt arcom föltámad, sír, nevet.

Küldj nekem halk angyalt minden éjszakára,

mondókát, ősi bájt, lassú bűvöletet.

 

Küldd ki kérges kezem ma is, királyleány,

harangozó, sok boldog gyümölcsöt hogy szedjen.

Küldj ki a madárhoz, fekete röghöz,

hol ember voltam, csillag, barbár sok daltól esetlen.

 

Harangok nyomán úszok ma, mint a fény.

Jobb így, ó, sokkal jobb járni a fehér időt.

Csavargó arcomra hull a por, a szél.

Ó, királylány, ma sejtem, sejtem a jövőt.

 

 

Tűzpalota [22.]