Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43681

Kuczka Péter

 

 

HOL EMBER NINCS MÁR…

 

Hol ember nincs már, a tenger vizéből

kimered egy hatalmas sziklaszál,

ezer évenként rárepül az égből

csőrét köszörülni egy kis madár.

 

Úgy mondják, ha az apró koptatástól

a gránithegyből semmi sem marad,

az időből, a végtelen múlásból

kopott el egyetlenegy pillanat.

 

Nem tudom, milyen hosszú lesz az élet,

de tudom, szerelmünkhöz visszajár,

mint emlékező, hűséges cseléded,

gondolatom, e kéklábú madár.

 

S vetődnek arra véletlen hajósok,

járván az ember-nem-látta vizet,

nézik a szirtet, mit a tenger csókol,

és elmesélik majd mindenkinek.

 

 

Jónapot!, (1955) [DIA]