Zsonát Creative Commons License 2018.01.30 0 0 43677

Krüzselyi Erzsébet

 

 

EZÜST ERDŐBEN

 

Gyönyörű, holdas téli tájon

Hideg, dermesztő éjszakában

Gyors, könnyen futó, karcsú szánon

Vad bércek között jártam.

 

Mintha fénylő, ezüst erdőben,

Álomországban mentem volna,

Gyémántos lomb ingott fölöttem,

S virág hullott le róla.

 

Kicsiny, habzó patak morajlott

Fagyott szélű, csipkés medrében,

Hókoronával rája hajlott

Egy-egy öreg fűz mélyen.

 

Álltak, mint groteszk, néma árnyak,

A cserjék hótól elborítva,

S ingó, hajlongó táncot jártak,

Ha szállt a szél sivítva.

 

Szűk, rejtett völgyben, tél fagyában

Futott a könnyű szánka vélem,

Csudás fehér-ezüst világban

Repült a néma éjben.

 

Valami bús sovárgás járt át,

A fehérségbe hogy ledőljek,

S szórja az ég hulló virágát

Énrám is szemfedőnek.

 

Akkor a fagyos, puha ágyban

Aludhatnék örökre mélyen,

S hosszú, édes álmodásban

Nem lenne ébredés sem.

 

Nem érne soha, soha véget

Az álomország csoda útja,

S járnám az ezüst erdőséget

Örökké vágyva, futva!

 

 

Magyar nőköltők [318-319.]