Krulik Zoltán

 

 

ESTE

 

Jó tavaszi szélben távoli legelő,

kinn a sötétben illatos a fenyő,

lemegyek a tóra, bár már hűvös van,

kelepel a gólya fenn a magasban.

 

Túl a hegyeken gurul a Nap már,

súgja a szellő is, mindenki rám vár,

bedobok egy kavicsot a sima vízbe,

ugranak a békák a gólya örömére.

 

Készül a vacsora, már mindenki éhes,

lessük a láboskát, van-e benne rétes,

jó békacomb jut a gólyafiaknak,

fenntről a csillagok ránk hunyorognak.

 

Lehúnyom a szemeim, vár a mennyország,

kulcsolom a kezeim, imádkozom hozzád,

ki ott fenn valahol a hetedik égbe’,

nekünk a Kánaánt már rég megígérte.

 

És ha holnap is eljön a hajnal,

lemegyek a tóra, elviszlek magammal,

kicsi-kicsi szemeid most húnyd be, nagyon kérlek,

ha eljő az álom, itt maradok véled.

 

Kicsi-kicsi szemeid húnyd be, nagyon kérlek,

ha nem jő az álom, mesét mondok néked.

 

 

2002