Krulik Zoltán

 

 

SZINDBÁD

 

Túl a jávai tengeren,

túl az Óperencián,

túl a kínai Nagy Falon,

túl a sok szögű Bermudán.

 

Nem tudom még, merre vagy,

hol lakik az a furcsa lány.

Elmegyek, megkérdezem,

itt bújik, aki tudja tán?

 

Vár az Ég és vár a Nap,

tárva sokszínű ablakok,

tejbe’-vajba’ az ördögök,

lángost sütnek az angyalok.

 

Messze-messze a Végeken,

vár a tíz kicsi indián,

fára mászna a mókusom,

fánkot sütne a nagymamám.

 

Vár a szél és vár a hó,

„szája tátva” az emberek,

mindig csukva a nagykapuk,

pára-ködben a tengerek.

 

Árva Szindbád a tengerész,

hol bolyong, vajon merre jár,

túl a zsolnai dombokon,

Berhidán vagy Bonchidán?

 

Nem tudom még, merre vagy,

hol talál ma a holdvilág.

Égbe szálltak az angyalok,

s földre hulltak a trombiták.

 

 

2002