Krulik Zoltán

 

 

Ő JÖN A SZÁNON

 

Ő jön a szánon, Ő jön a szánon, a szívem adom,

Néked ajánlom, Néked a távoli kereveten,

Égbeli tájon, nincs soha, nincs soha eledeled,

Ülsz a világon, mennyei trónodon, szekereden.

 

Nincs e világon, gondod a búra, a bajra, ha

Száll az igaz füst, száll az igazra, gonoszra, de

Kérlek a vártán, légy velem Ég Ura még most,

(Gyenge a szívem, nem zabolázta a város,)

Szűz lovaim még, nem feledik ma a táltost!

 

Hold ül a tájon, napnak ezüstje az égen, az

Úr keze int most,  kincseit szórja a szélben.

Vad haragunkat, Ő viszi, űzi a háztól,

Dúlt hadainkért száll az imánk a parázsból.

 

 

2001