Szépen mondtad. Azt hiszem sokan kedvelték a Magnumot, sokan nézték gyerekkorukban (mint én), de csak kevesekben él ez ennyire élénken. Ha mondom, hogy én szoktam nézni a Magnumot, általában mindenki mondja, hogy hú az milyen jó volt, de senkinek nem jut eszébe újra nézni. Nekem viszont nagyon jól esik. Valahogy mindig a gyerekkoromra emlékeztet.

Az elmúlásról csak annyit, hogy hát megnéztem pár Jesse Stone részt... Túl azon, hogy ha nem T.S. lett volna benne, akkor már a 10. perc után kikapcsoltam volna, rossz nézni, hogy mennyire megöregedett. Persze lehet, hogy a Magnum befolyásol annyiban, hogy nem tudok elvonatkoztatni, nem tudok ezekre a filmekre úgy tekinteni, mintha ezek nem a Magnum folytatásai is lehetnének. Csak nagyon rossz nézni, hogy a hajdanán ragyogó, jókedvű bohókás karakterünk most egy lecsúszott, melankólikus, vén trotty... Lehet, hogy csak én látom így....

Másik:

Most már a 7. évadnál járok. Csak én érzem úgy, hogy ahogy halad előre a sorozat, egyre gyengébb? Egyre több baromság, földtől elrugaszkodott dolog van benne, sokszor kicsit béna, amit igazából az első évadokban én nem észleltem. A legtöbb részben vannak humoros dolgok, de ezek inkább már csak 1-1 helyzetben, beszólásban jönnek elő. Valahogyan már nem lengi át az egész sorozatot a bohókás hangulat. Vagy csak én változok? :D

Egyébként mikor ment először a TV-ben ez a sorozat Magyarországon?

Illetve kíváncsi lennék, hogy hány évesek itt a tagok. Aki akarja, írja be :) Én 30 vagyok, tehát amikor néztem a sorozatot (először) szerintem olyan 8 lehettem, ahogy én emlékszem, meg számolgattam....