Tegnap Borsos mondott valami olyasmit, hogy a csehek példájából lehet erőt meríteni, hogy lámlám egy világsztárok nélküli kiscsapat is milyen szép eredményt érhet el, stb.

Nem vitatom, van ennek egy ilyen olvasata is, de a mi szempontunkból legalább ennyire releváns, hogy a mi leégésünket még jobban kidomborítja, az utóbbi évek "magyar modelljét" pedig egyenesen nevetségessé teszi a csehek eredménye (azt még nem is nagyon hallottam emlegetni, hogy mindez egy évvel minden idők legjobb cseh játékosának visszavonulása után)

Analógiával élve: mint amikor önmagában is elég szánalmas az egész Felcsút-projekt, a nulla saját nevelésű játékossal, az összesen 14 és fél perc abszolvált szezonbeli játékperccel magyar fiatal játékos részéről, a teljes csapatra való légióssal és a más csapatoktól pénzzel átcsábított túlfizetett spílerekkel - de amikor otthon kikapnak 2:0-ra a 11 (részben fiatal) magyarral felálló Pakstól, akkor már nevetséges is.

Érdekes lenne látni például egymás mellett a két keret játékosainak éves fizetését, meg a kézilabdába tolt direkt és indirekt állami pénzeket a két országban. És nem akarom a politika irányába elterelni a témát, de ez az egész rendszer, Kocsis Mátéval és a Rektorúrral (meg Tamásfiammal) kezdve a külföldi edzők folyamatos cserélgetésén át (minden cserénél rácsodálkozva, hogy jé, ez még magyarul se tud) - egészen a magyar Potemkin-bajnokságig, az irracionális fizetéseivel a padot koptató magyar tehetségeknek, akiknek emiatt eszük ágába sincs megméretni magukat egy kompetitív közegben, totálisan el van cseszve.