Kassák Lajos

Rigó fütyül

A vörös téglafalakon túlról egy madár hangja száll felém.

Ó, királyi hím rigó, ki emlékeztetsz a világra
hol derék barátaim között éltem s kart karba öltve
bolyongtam szép Kedvesemmel az erdő lombjai alatt.

Átlátszón tiszta és illatos emlék minden, ami volt.
Akárha egy kútnál állnék és meregetném hűs vizét
barázda töri meg homlokom s a szomjam olthatatlan.

Hogyan értsem meg a rigó füttyét s hogyan a kék eget?
Lehajtott fővel járok társaim között, körbe-körbe
s egyre inkább érzem, mily súlyos terhe vagyok magamnak.