Kassák Lajos

Kompozíció

A föld szűkölt s a vizek fölkakaskodtak az égig.
A nagyonnagy Feketeségben
csak kölyök holnapok fáklyáztak.

S ment,
  roppant igavonó zsinórnyi inakkal
                              föl, föl a hegynek.

Talpai alatt kisebesedtek a kövek.
De a feje sugárzott – mint a rádium
s néhány asszonyok bódultan utána csúsztak…

Egész odáig.

Fölnyúlt! Szobrosan! Pirosban!

Szétfolyt.
Jégcsap-orgonákon csörömpölt a szél.
Bezárt aklokban sírtak a barmok szemei.
Kicsiny és nagy házak összetolták a homlokukat.

Je-é-zusom!!!

S fönt, dárdás ezüstfények hasogatták a: mindent.
S lent, sárga bánatvermek ásítottak a: semmibe.