Nem kioktatásnak, nem vitának szánom, csak elgondolkodásra, megfontolásra.
Valószínűleg ismer(t)ed is azt a szöveget, amelyből idézek:
"Aurikus szféránkon keresztül nézünk, rajta át figyeljük meg környezetünket. Érzékszerveink ezen keresztül érzékelnek, ez vesz körül minket, s ezzel vagyunk szoros kapcsolatban. Az emberek érzékszervi érzékelése ezért teljesen különböző. (...)
Valójában semmi sincs úgy, ahogyan érzékeli. Minden idők gnosztikusai mellett neves filozófusok is felhívták a figyelmet erre, anélkül azonban, hogy ennek a józan, egyszerű, szerkezeti okait is megmutatták volna. Az Ön testalakja nem tökéletes. A tévedések, az érzéki csalódások világában él. (...)
Fel kell ismernie, hogy a szálka, amelyet esetleg a másik szemében lát, minden valószínűség szerint az Ön szemében lévő cöveknek az árnyéka. (...)
Mert a dolgokat a saját aurája színeiben látja. És ami a saját szférájában semmire se jó, azt látja ez előtt a háttér előtt a másikban. Csaknem mindig az a helyzet, hogy a másikat azzal vádolja, ami a saját lényében rejlik."
(részletek JvR "A világ világossága" című könyvéből)
Szinte mindig azt hisszük, hogy igazunk van.
Ahhoz képest, amit és ahogyan éppen érzünk, gondolunk, ítélünk - csakugyan.
De mi köze mindennek az Igazsághoz?
