Legutóbb volt egy olyan eset, ikergyerekek születésénél, hogy az egyik iker ter­mészetes úton kibújt anyukából úgy, hogy már a homloka is kinn volt, de azt mondták, hogy beleakadt a másik ikerbe, tehát gyorsan császárt kellett csinálni. Megcsinálták a császármetszést, megszületett a másik iker, ezt meg visszahúzták a szülőcsatornába, és a dolog természete szerint meghalt. Ebben az ügyben egy szülész-nőgyógyász szak­konzulens azt írta le, hogy „el sem tudom képzelni, hogy ilyen létezik”. Ennek ellenére a szakértő, aki készítette a szakvéleményt, leírta, hogy orvosi hiba nem történt. Ezeket a helyzeteket nehéz átélni, megviselnek. Mivel a legtöbb orvos-beteg kapcsolat a szülészet-nőgyógyászat terén fordul elő, ­onnan van a legtöbb ügyem. A sok haláleset, a sok árván maradt gyerek kiborító. Mert lehetett volna nagyobb gondossággal, figyelemmel, odafigyeléssel is vezetni azt a szülést, és akkor nem lenne gond. Az orvost ne a hiúság vezesse, hogy nem alkalmazok császárt, vagy fordítva. Számtalan ügyet tudnék felsorolni sajnos. Ez egy olyan terület, amelyen politikamentesen lehet dolgozni. A magam részéről én távol is tartom magam a politikától. Civil voltam, civil vagyok és meggyőződésem, hogy civil is maradok – lokálpatriótaként – szeretett szülővárosomban.