Egy másik nagy kérdés a skandináv őstörténetben és régészetben, hogy vagy 1.500 évvel korábban, a mezolitikumból a neolitikumba való átmenet során, tehát amikor az emberek halász-vadász-gyűjtögetőkből földművelő-állattartókká váltak, volt-e nagyobb bevándorlás Dél-Skandináviába.
Bár az adatok totál elégtelenek és ellentmondóak, úgy tűnik, hogy volt, de teljes népességcseréről (egyenlőre) nem lehet beszélni.
Míg a régészek nagyon óvatosak ezzel kapcsolatosan bármiféle következtetést levonni, a szintén csekély és elégtelen eddigi archeogenetikai adatok arra utalnak, hogy jelentős különbség volt a mezolit kori és a kora neolit kori dániai és dél-svédországi népesség haplocsoport-összetételében.
Ez arra utalhat, hogy a földművelő-állattartó életmódot és technológiákat egy délről bevándorló népcsoport hozta magával, akik részben észak felé szorították vissza a régibb, mezolit kultúrájú Ertebölle-törzseket.
Viszont amellett is komoly érvek szólnak, hogy csak egy mérsékelt lélekszámú, kisebb bevándorló népcsoport hozta magával a földművelő-állattartó életmódot, aztán a mezolit őslakosság leszármazottai 1-2 évszázad alatt szintén elsajátították ezt a fejlettebb életformát.
Ez az ún. mezolit - neolit közötti átmenet kora, amelyre Dél-Skandináviában kb. Kr.e. 4.000 - Kr.e. 3.500 között került sor.
Az biztos, hogy a neolitikus tölcséredényes kultúrában az eddigi vizsgálatok szerint olyan (déli-délkeleti eredetű) mtDNS-haplocsoportok jelentek meg, amelyek a korábbi mezolitikus népességre az eddigi vizsgálatok szerint nem voltak jellemzőek, a H, J és T:
https://en.wikipedia.org/wiki/Funnelbeaker_culture#Genetics
Az Eupedián meg olyan vélemény is olvasható, hogy a Dél-Skandináviában magas értékeket (25-50%) mutató I1 Y-DNA haplocsoport a földművelő-állattartó életmód sikere folytán tudott ilyen magas értékeket elérni és dél-skandináviai elterjedése pont a tölcséredényes korra tehető.
Az I1-et hordozó földművelő népességet egyébként a genetikusok a Germán-Lengyel-Alföldről, de egyesek végső soron a Kárpát-medencéből származtatják.
