Sorozás, orvosi vizsgálat tárgyában szólok hozzá.

Jómagam 1979-ben voltam sorozáson, még nem töltöttem be a 18. életévemet. Így nem sok fogalmam volt arról, mi fog történni. Odahaza nem beszéltünk ilyesmiről, bár édesapám volt katona. Mesélt is az élményeiről, de a sorozás nem került szóba. Így aztán tudatlanul jelentem meg az adott napon a hadkiegészítőnél. Egy kultúrterem féle méretes helyiségben elég sokan gyűltünk össze. Beszédet intéztek hozzánk, majd tesztet kellett kitölteni. Ezt követően neveket olvastak fel és az elhangzás sorrendjében kellett sorba állni. Mikor én is sorra kerültem, a vezetőnket zegzugos folyosókon követve jutottunk el egy rövidebb, zárt oldalfolyosóra, ahol a falak két oldalán fogasok, alattuk alacsony tornatermi padok voltak. A sorrend változtatása nélkül a jobb oldalon felsorakozva kísérőnk kiadta az utasítást, hogy vetkőzzünk le kisgatyára. Semmi más nem maradhat rajtunk, zokni és óra sem. Nem beszélgethetünk, nem mehetünk a vonalon túl. És valóban volt egy vonal faltól-falig festve a kőre, a folyosó végében, jobb oldalon levő kétszárnyas ajtótól vagy 3 méternyire. Az első ha kijön, nem beszél, nem kérdezzük, szótlanul felöltözik és a szemközti padsoron ülve némán várakozik. Így is lett. Ültünk, mint a kukák. A legelső bement, majd 10-15 percenként követték egymást. Mikor végre rám került a sor, beléptem az ajtón. A szoba vagy 7 x 10 m. Az ajtóval szemközt ült a sorozóbizottság (4-5 ember) és az írnok a vörös drapériával fedett asztal végében. A középső tiszt kiadta az utasítást, hogy "Csukja be az ajtót kilincsre". Mikor megtörtént, jött a következő utasítás: "Vegye le a gatyáját és tegye a székre!". És valóban az ajtótól lépésnyi távolságra volt egy támlás szék. Ledöbbentem, nem számítottam rá. Kissé aggódtam, mivel ha odahaza levetkőztem, mindig erekcióm támadt. De egymás előtt sosem meztelenkedtünk. Sőt sportoltam, de az edzés után a legtöbben gyorsan felöltöztünk és otthon fürödtünk. Ott láttam meztelen embereket, hozzám hasonló korúakat és felnőtteket is, de én..., az más. Néhány gondolat átcikázott az agyamon, de végül engedelmeskedtem. Eközben megkérdezték a nevem, és egyéb személyes adatokat. Aztán jött a következő ukáz: "Menjen a doktor úrhoz és tegye amit mond. Engedelmeskedjen neki!" Odamentem az ajtó melletti falnál álló orvoshoz. Háttal (arccal a zsűri felé) fel kellett állnom egy öntöttvas mérlegre, ami egyben magasságmérő is volt. A fehérköpenyes orvos felszólított, hogy "Húzza ki magát!". Engedelmeskedtem, mivel szerettem volna minél nagyobbnak látszani. Elképzeltem magam a bizottság szemével, akik egykedvűen szemléltek, ahogy meztelenül, peckesen kihúzom magam. Az vigasztalt, hogy ma és gondolom már korábban is jónéhányan megfordultak előttük hasonló szituációban. Átmentünk a szoba mértani közepére. Előbb egyik, majd másik szememet letakarva kellett olvasnom a szemészeti vizsgálótáblát. A balszemem kissé túlzottan megnyomtam, így bajban voltam a további olvasással, de kisvártatva sikerült. Ezután tetőtől talpig elöl-hátul megtekintett. Megkarmolászta a talpaim. Belenézett a fülekbe, orrba, szemeimbe, számba. Megnyomkodta a nyakam, hasam. Meghallgatta a légzésem elölről, hátulról. Becsukott szemmel meg kellet érintenem az orrom előbb bal, majd jobb kézzel. Ezt követően magasba tartott kézzel el kellett sétálnom a bizottság előtt a falig, előbb rendes járásban, majd lábujjhegyen, végül sarkon. A fal előtt megállva széles terpeszben háromszor leguggolni. Megfordulás után szintén széles terpeszben újabb három guggolás, majd séta vissza a korábbi háromféle járásmóddal. Visszaérkezve a doktor megkért, hogy mutassam a péniszem. Vegyem a tenyeremre. Húzzam hátra a fitymát. Emeljem meg. Alulról is mutassam. Szorítsam a hasamhoz és mutassam a herezacskót. Nagyobb terpeszben, alulról is. Homorítsak. Ezután meg kellett fordulnom, széles terpeszt felvéve mélyen előrehajolni és megfogni a bokákat. Így kellett maradnom, azzal a különbséggel, hogy a kezeimmel szét kellett feszíteni a fenekem. Nem volt jó, ahogy csináltam, közelebb kellett fognom. Az orvos alaposan megszemlélt. Ezután itt végeztünk. A bizottság elé kellett járulnom, ahol hátratett kézzel állva kicsit eltársalogtak velem a tanulmányaimról (szakirányról), és hogy azok alapján milyen fegyvernem jöhet szóba? Mikor végeztünk, felvehettem a gatyám és, beküldhettem a következőt.

Lehet, hogy később, ha lesz időm felidézem a bevonulási szertartást is.