Rainer Maria Rilke: Pont Du Carrousel

 

A hídon szürkén egy vak ember áll,

mint névtelen ország szélén határkő.

Talán az a mindig-egyforma tárgy ő,

amely körül a csillagóra jár;

a csillagzatok közti néma pont:

minden körötte fut, ragyog, bolyong.

 

Ott áll sok-sok szeszélyes út tövében,

a rendületlen Igazság maga;

az alvilág sötét bejárata

a fölszinen tenyésző nemzedékben.

 

[fordította Rónay György]