"Ha én felelősséget vállalok örömteli életemért, akkor felébredek arra, hogy semmi nem muszáj
- nem tűröm el a rábeszélést, a kényszert,
- nem engedelmeskedem, nem fogadok szót,
- nem kussolok,
- vonakodva, neheztelve, lelkesedés nélkül nem teszek semmi,
- nem felejtem, hogy legitim vagyok, tehát nem magyarázom meg magam,
- nem panaszkodom, hiszen nem vagyok gyerek,
- nem mentegetőzöm, nem kérek elnézést,
- megszabadulok a szégyentől, hogy tanulhassak a botlásaimból,
- még kényszerhelyzetekben sem válok áldozattá,
- komolyan veszem a másikat és ezt megkövetelem a magam számára is,
- meghallom és felismerem az elnyomó hangját, akár kívülről, akár belülről szól,
- elköteleződöm az ellenállás mellett,
- társakat találok, szövetségeseket, akikkel őszintén beszélhetek,
- szolidáris vagyok mindenkivel, aki gyengébb, elesettebb nálam,
- megkeresem és kieszelem az ellenállás hatékony formáit,
elolvasom a vejket."
(Feldmár András)
