Ennek a műfajnak még nincs módszertana, itteni hozzászólásaink egyéni megfigyeléseken és a belinkelt elemzéshez hasonló kutatásokon alapulhatnak.

A tömegközlekedést azért választottam kiindulásnak, mert az egyre primitívebb és ésszerűtlenebb viselkedést nézetem szerint csak fokozza annak tömegességi mivolta. A tömeg amúgy is nagyon birka tud lenni, de ami manapság például metrókon le- és fölszálláskor történik, az valami egész elképesztően, ködösen valószínűtlen. Ami eddig jellemző volt:

- felszállás után az idiótája az ajtóban áll meg

- leszálláskor ugyancsak ott kezd el tanakodni, nem érdeklik a mögötte lekászálódók, épphogy csak meg nem terít vagy ágyaz magának

- amúgy is belassul a mozgás fel- és leszálláskor, az intellektuális készségekkel egyetemben

- hátitáska a legszűkebb keresztmetszetű részeken villamoson, buszon

- az ajtóknál hering módjára zsúfolódnak, míg a jármű belseje szokás szerint üres

 

Újdonságok:

- leszálláskor az utast a jármű ajtajában szinte hermetikusan záródó, sorfalszerű tömörödés fogadja

- 2-3 másodperc után sem tudatosul bennük, hogy a kétirányú folyamat egy kis félrehúzódással radikálisan gyorsítható lenne

- nem várják meg az amúgy rendszerint valóban indokolatlanul vontatott lekászálódást, hanem már nyomulnak is, a leszállókat megelőzve, a villamos- és metrókocsiba

- mobiltelefonnal a kezükben, annak képernyőjébe beletemetkezve közlekednek a legnagyobb tömegközlekedési kavarodásban, sodrásban, mulaszthatatlanul fontos és értékes sms- és Viber-üzeneteiket vagy épp Facebook-posztjaikat pásztázva