Szerintem az Öszvér nem egy kifejezett történelmi személyiséget mutat be, hanem egy általános jelenséget. Létezik egy olyan vita, hogy a történelmet nagyformátumú emberek "csinálják" vagy a társadalmi/gazdasági/tudományos tények/változások kényszerítik ki az eseményeket. A pszichohistorikusok az utóbbi nézetet képviselik, ugyanakkor (szerintem) a történelemben vannak "ki nem kényszerített" események is, pl. a hellenisztikus kultúra elterjedése a Földközi-tenger keleti medencéjében, ami nem történt volna meg Nagy Sándor nélkül - ami egyáltalán nem volt várható, hogy a kis makedón állam leigázza az ismert világ jelentős részét. Szerintem az Öszvér egy ilyen jelenséget mutat, bár Nagy Sándorral ellentétben neki nem maradt maradandó nyoma - és akkor jobb példa Attila vagy Dzsingisz kán.