John Drinkwater az alemannokról:

Ezen nép eredete és kialakulása újabban érdeklődést ébresztett. Többé már nem tekintik őket – régi vagy új – 'törzsnek', amely nyugatnak vándorolt. Most általában úgy magyarázzák, hogy – idő múltán – portyázók több, az elbagermán háromszögből való különböző harci kötelékének ötvözetéből alakultak. Ezek kezdetben áthaladtak, majd letelepedtek a Rajnától keletre, és a Dunától északra lévő területen, amit a rómaiak kiürítettek Kr. u. 260 körül. (1. ábra) (*25) Nem tudjuk, hogy miként nevezték magukat, már ha volt egyáltalán saját önelnevezésük. Az alamanni általános megnevezés és területként Alamannia, ahol ez a nép megtalálható volt, valószínűleg római elnevezés.(*26) Ez nem az első alkalom arra, hogy rómaiak alakítanak germán identitást.(*27) Kr. u. 300 körül a birodalomhoz közel élő elbagermánokat találunk, az Alsó-Majnánál és az Alsó-Neckarnál – ténylegesen olyan közel, hogy engedéllyel kellett tegyék ezt. Talán azért, hogy gátat képezzenek a távolabbi portyázókkal szemben, és hogy lehetővé tegyék a rómaiak számára a területük természeti erőforrásainak (faanyag, vas, kő, só) további kiaknázását.(*28) A negyedik század derekára, ahogy Ammianus Marcellinusnál látjuk, s ahogy a régészet megerősíti, az effajta megtelepedés fejlődött és bővült, nagyfokú stabilitást hozva a térségbe. Különböző közösségeket látunk, a birodalommal szoros politikai és gazdasági együttműködésben álló királyok és arisztokraták által irányított állandó központokból vezetve (különösen dombtetőn lévő erősségek – hill-sites). (*29) Az ezzel bátorított romanizáció folyamatát megszilárdította és tovább segítette az, hogy az alamanni vezető embereinek a fiai túszként a birodalomban töltöttek valamennyi időt, felnőttként pedig a birodalmi sereg tisztjeiként szolgáltak. I. Constantius unokája, II. Constantius alatt, olyan alamannok mint Latinus, Agilo és Scudilo a római politika legfelső szintjén tevékenykedtek (sorrendben mint comes domesticorum, magister militum és tribunus scutariorum).(*30) Miként frank kortársuk, Silvanus, vagy Bauto – a következő generációból való frank – némelyikük a birodalomban születhetett, keresztény nevelést kaphatott, rómaival házasodhatott, s olyan gyermekeket nemzhetett, akik tökéletes tagjai lettek a birodalmi arisztokráciának és teljesen asszimilálódtak a római civilizációhoz.(*31)