Szia, Kaspar!

Örömmel veszem, hogy némely gondolatomat megfontolásra érdemesnek látod. :)

Nem óhajtanám ezt a kedvező helyzetet romba dönteni, de -- bármennyire is útálatos dolog ez -- ellenkeznem kell újfent. Mindenféle becslés előfeltevéseken alapszik, s korántsem tekinthető kiindulási alapnak, hogy itt "teljes spektrumú" népek vándorlásával kellene számolnunk. Nem is lehet valami hihető az olyasmi föltevés, mely szerint kutyástul-macskástul, öregekkel és kisdedekkel ellenséges területeken tartósan mozoghattak volna népek. Pláne római területen! Ez teljesen abszurd föltevés volna. Így aztán az is mellékes, hogy az eredeti szállásterületeiken mennyien lehettek ezek a germán népek, hisz bizonnyal nem ürítették ki azt, nem vonultak el mind egy szálig onnét. Eleve érdemes volna végiggondolni, hogy hogyan is működhetett volna egy ilyenfajta népvándorlás a gyakorlatban. Minél nagyobb látszámú tömeg vonul, annál nehezebb az élelmezés. Erre számos jó példa van pont ebből az időből is. Az Al-Dunához szoruló gótok, akik valósággal beözönlöttek a hunok elől menekülve Moesiába, hamarosan nagy éhínségre jutottak. (A máskülönben termékeny és gazdag vidéken.) De a hadra kelt barbár csoportok is komoly veszteségekkel harcoltak, nem elhanyagolva itt a járványok hatását sem. Mégis, honnét vették az utánpótlást a veszteségeik pótlására? Liebeschuetz írása jól megvilágítja szerintem azt a helyzetet, ahogyan a barbárok megfelelő körülmények közt, bárkit fölvettek maguk közé. Kissé talán provokatívnak tűnhet, de sok szempontból a barbárok nem voltak, hanem lettek a rómaiak számára.