Nagy okosságokat nem tudok mondani. Ezt előre kell bocsátanom.

Azonban úgy vélekedek, hogy a legnagyobb arányban ott várható a keleti germánok valamifajta túlélése, ahol azok a legnagyobb számban élhettek. Szerintem ez azon a vidéken lehetett, ahol az etnogenezisük zajlott és a népiségük kiformálódott. Ez a terület Kelet-Közép-, ill. Kelet-Európa tájékán volt. A keleti germánság korai századokban itt alkotott sikeresen birodalmat, s innét támadták a Római Birodalmat is a 3. századtól. Az Al-Duna-Kárpátok térségben nemrómai területen alakíthatott stabil telepeket több keleti germán csoport. Manapság a régi jó Völkerwanderung képzetet már nem propagálják a kutatásban. Aligha tehető fel, hogy egész népek vándoroltak volna a népvándorlás korában. Ha jól tudom csak egyetlen -- nem vitáktól mentes értelmezésű -- adat van, amiben a barbár demográfiai viszinyokra következtetni lehet. Az észak-afrikai átkelés előtt készült cenzus szerint kb. 80 000 főnyi barbár tömeg indulhatott útnak. Ezek sem mind voltak persze germánok, hisz a hispániai alánok is velük mentek, akik jelentős területeket szálltak meg addig az Ibériai-félszigeten. A Birodalom legfejlettebb területeire költöző, kislétszámú keleti germán egységek többsége aligha hagyhatott maga után jelentősebb nyomot. A burgundokat pl. a rómaiak telepítették "Burgundiába".

Szóval lehet, hogy badarság, de szerintem még mindig Erdély a legesélyesebb a keleti germán hagyaték ilyetén fönnmaradása vonatkozásában. Itt ugyebár a római adminisztráció a 3. század utolsó harmadában kivonult, a barbárok önmagukban maradtak, a területet a maguk képére formálhatták. A hun fennhatóság alatt pedig nem vesztek oda. Ha nem is független hatalomként, de népiségüket megőrizhették itt igen sokáig. A régi római területeken ez aligha lehetett adott a számukra. És azt is figyelembe kell még venni, hogy Nyugaton a frankok uralma alá kerültek a keleti germánok, ami ugyancsak nem kedvezhetett a saját identitás megőrzésének.