Szerintem meg az egész univerzum két leggyengébb regénye az Acélbarlangok és a Mezítelen Nap. Nincs még egy ilyen idegesítő karakter, mint a félig ember-félig gép, Böde Daneel példakép.

Az Alapítvány eredetileg fejezetenként jelent meg, ezáltal az egész trilógiát egyben érdemes megnézni, így nem is tudok mit kezdeni az olyan problematikával, hogy a Második Alapítvány első fele most hova is tartozik igazából. Az általad hőn áhított konzisztens univerzum kizárólag az eredeti trilógiában létezik. Minden más, tehát a robotok, a Birodalom utólag lett hozzákapcsolva. Csak a te fejedben létezik ez a kiábrándító következetlenség, mert nem tudod elfogadni, hogy Asimovnak eredetileg esze ágában nem volt összekapcsolni a különböző ciklusokat. Asimov az Alapítvány peremének előszavában valahogy úgy fogalmaz, hogy évtizedekig ellenállt a kísértésnek, de a szerződéséből fakadó kiadói nyomás és a szokásos honorárium tízszerese végül meggyőzte, hogy szüksége van a világnak néhány olyan regényre, ami tessék-lássék összekapcsolja a különböző ciklusokat.

Az Alapítvány pereme az első és egyúttal a legjobb újkori regény, a többin már érződik a megfelelési kényszer. Mikor Daneel, Gladia meg Giskard feltűnik a Robotok és Birodalom elején az valami olyasmi endorfin-löket lehetett a fanoknak, mint mikor az Ébredő erő első trailerében feltűnt Chewbacca meg Han Solo.

Valószínűleg tényleg egy igénytelen olvasó vagyok, de engem nem érdekelnek a kövezetlenségek, mert ilyen alapon ezer dologba bele lehetne kötni. Vagy jó a regény, vagy nem jó. A robotkrimiket rühellem, de el tudom őket fogadni, és a helyén kezelni, mint a stílus botorkáló előfutárait. Van ami jobban tetszik, van ami kevésbé, de az általad felvetett dolgok saját hajuknál fogva előráncigált problémák.